Sétálj magaddal most és majd elszálltok később

Számomra annyira meglepő, hogy egyesek miért lepődnek meg azon, hogy szerelmes vagyok magamba.

Talán csak másba lehetne?

Annak ellenére, hogy ezzel a testtel húzok le több évtizedet.

A lelkemnek és a tudatomnak jelenleg ez a végrehajtó, megfogható alakja, avagy teste, Ti jelenleg így láttok engemet, ebben a külalakban, akkor pont én nekem nem kellene önmagamba szerelmes lenni?

(Persze, ha valakinek csak szex-ben kimerül a fogalma szerelmi téren az gyorsan felejtsen el.)

Hisz az a világ egyik legbelsőségesebb boldogsága!

Ha elmerülsz magadba, akkor úgy érzed egyé váltál az univerzummal és akkor megértheted, hogy miről is beszélek akkor, amikor azt mondom szerelmes vagyok önmagamba, mert olyankor nincs más ott benned csak a végtelen boldogság.

Persze akinek mindezekről fogalma sincs, csak tanul, lustul, monoton életet él, a tipikus megnyomorított lelkű és csukott szemmel járó azt se tudja mi az a szamáddhi, vagy  belső boldogság, a Halálról is csak a félelem jut eszébe, nos az ilyen emberek, akiket lehetne begyöpösödött és nagyon szegényes információ tárháza van könnyen gondolhatja, hogy egoista vagyok.

Ez vicces, ugyanis én nem nézek le senkit, én nem tartom magam különbnek senkinél, legfeljebb elcsodálkozom, hogy miért járnak az emberek csukott szemmel és miért tagadják meg maguktól a tudást.

Tudom, hogy nem körülöttem forog a világ, csupán a világgal forgom, mint bárki más, legfeljebb én nem rettegek az utolsó percektől, tudom, hogy fizikailag megszűnhetek, de ami igazán fontos az újra egyesülni fog azzal ahonnan lett.

Én úgy gondolom, hogy a szeretet feltétel nélküli, spontánul kiáramló. És vagy kiáramlik belőled valaki vagy valami iránt, de nem adhatsz belőle egy darabot senkinek sem, hogy nesze vigyed.

A szereted belőled áramlik ki, ezért ha te magadat nem szereted, csak egy beteges szeretet fog kiáramlani belőled. Tehát kell, hogy a szeretet téged is átjárjon.

A szerelem pedig a szeretet legfelsőbb szintje. Amikor a boldogság szilárd, nem függ a környezetedtől és szereted magad, hibáiddal együtt, akkor rájösz, hogy máshogy nem fejezheted ki magad, te nem csak szereted magad, igazi benső lényeddel együtt, teljes spiritualitásodban tested és lelked egyensúlyánál megszületik...szerelmes vagy önmagadba.

Mert azt az érzést nem írhatod már szeretetnek.

Amikor egyedül vagy, már nem magányosnak érzed magad, hanem boldogan magadba merülsz, és képes vagy újjá születni.