2 nagy dörrenés az ajtón az éjszaka kellős közepén és neked elszáll minden addigi gondolatod.
Ott, a halál kapujában állva csak a félelem tölti ki benned az űrt.
A halál félelem, amikor a hatalmas késekkel átdobnak a halál kapuján.
Félsz az ismertet itt hagyni az ismeretlenért.
Mert még a legrondább élményed is gyönyörűnek tűnik.
A félelem teljesen megbénított, egy rugás, egy mozdulat se jutott eszembe a Resident Evilből vagy Jackie Chan-től.
A félelem teljesen megbénított, egy rugás, egy mozdulat se jutott eszembe a Resident Evilből vagy Jackie Chan-től.
Felmerült: Vajon várnak odaát?
Mindenesetre túléltem, élek.
De ezt sohase fogom elfelejteni.
Ha valamikor, akkor most még jobban rettegek.
Rettegek, hogy legközelebb nem élem túl, rettegek, hogy még egyszer akár csak hasonló is történhet...és még mindíg félek, hogy képtelen voltam bármit is tenni, akkor mi lesz legközelebb?
Remélem NEM lesz legközelebb, soha az életben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése