Pszichológus és társai...lásd a magolást

Elég érdekes, hogy épp akkor állok tervek nélkül az életben, amikor a leginkább kéne.

Az igazat megvallva 14 éves korom óta állandóan határozott terveim voltak.

És most, okosabban, érettebb vagyok, mint valaha és semmilyen tervem sincs, amivel a továbbtanulás kérdését megtudnám oldani.

Még a tanév végén elmentem továbbtanulási tanácsadóhoz.

Röviden összegezve - mert egyszerűen annyit nem ért a dolog, hogy mondatokon keresztül írjak róla - semmit sem ért, a nő ugyan azokat a személyiség jegyeket, erősségeket és javítanivalókról beszélt nekem, amiket eddig is tudtam. De hadd menjek tovább! Én tudom magamról, hogy empatikus vagyok, ezt ő is elmondta nekem és perceken keresztül általánosságban beszélt az empátiáról. DÖG UNALOM VOLT, én nem azért mentem, hogy leírást adjon az empátiáról a dühről meg stb., nem én ezekről eddig is tudtam, én nem azért mentem oda. Továbbtanulási tanácsadóhoz mentem, hogy egy közös beszélgetés során orientáljon engem bizonyos szakmák felé, persze a tulajdonságaim alapján. Semmi ilyen nem történt, amikor kezdtem e téma felé terelni a megbeszélést ismét csak unott képet vágtam, mert nem jutottam semmire.

Volt nekem egy lelkileg igen megterhelő időszakom, amikor úgy gondoltam kipróbálom a szakember segítségét. Meglehet nem több volt ez, mint kíváncsiság, de akkor határozottan éreztem azt, hogy szükségem van rá, de mint később kiderült csak magamra volt szükségem, de hadd írjak nektek erről is.

Leírta a helyzetemet, amit abszolult ismertem, mégjobban kezdtem elkeseredni, hogy a pszichológus is csak annyit lát, mint én, semmivel nem jutok közelebb a békémhez. A kezelés végén pedig ugyan azt tanácsolta nekem, amit én magamnak, már napokkal a beszélgetésünk előtt. Még jobban elkeseredtem, hogy mégis miért adnak diplomát, megint csak azt hallottam, amit már eleve én is mondtam magamnak.

Én szigorúan hiszem, hogy a legjobb orvos, a legjobb társ, a legjobb támasz: az ember mindig önmaga.

Persze lehet csak én voltam kontároknál?

Én arra számítottam, hogy egy diplomás biztos nagyobb segítséget tud nekem adni, mint én magamnak, de tévedtem.

Tulajdonképpen én úgy látom, hogy bemagolják az egyetemi tananyagot és megpróbálják ráhúzni az emberekre a skatulyát, amiből tucat általánosítást fognak használni a kezelésük alatt.

De ne feledjétek, lehet csak én voltam kontároknál, csupán a tapasztalataimból írtam nektek, olyan dolgokról, amiket én megtapasztaltam és ahogy megtapasztaltam.